Elzász székhelye Strasbourg. Egy mondás úgy tartja, hogy ha Strasbourgban jársz, a szemed nem fog unatkozni. Igazolhatom, ez így van.
A Kis zöld fához címzett étterem előtt mára már egy hatalmas, terebélyes fa áll, amelynek a törzsét hárman se érnénk át. Valamikor bizonyára kicsi volt...
Strasbourg Petite France városrészére az ódon, favázas házak a jellemzőek, amelyeken látszólag nem fog az idő vasfoga:
A bőrgyárak és cserző műhelyek a középkortól kezdve a folyók mellé települtek, hogy hozzáférjenek a fontos vízhez, és a Petite France fontos részévé váltak. Tanner háza 1572-ben épült:
A tető alatti nyitott részen, a gerendákon szárították a bőröket:
1949 óta egy étterem működik benne, amely az elzászi ételeiről híres:
Bűbájos kis üzletek találhatóak a kerület házainak földszintjén:
A jellegzetes gólyával és kézműves portékákkal:
Karácsnyi bolt, pedig még hol volt akkor a karácsony... Ebben a boltban mindig karácsony van:
Helyi finomságokat kínál ez a bolt:
A következő képeken egy hangulatos rőfös üzlet látható. A berendezés itt is eredetinek látszik. Valóban, ebben a városrészben megállt az idő:
Ez az üzlet édességeket kínál. A Karib tenger kalóza vajon édesszájú?
Kézműves sütőformák a következő boltban:
Strasbourg más részei:
A lenti táblák egy helyi iskolára hívja fel az autóval közlekedők figyelmét:
Strasbourg a kis hidak városa is (szerintem):
A fedett hidak a város nyugati védelmét látták el a 13. és a 17. század között. A kezdetben fa hidakat a 19. században kőből építették át:
A katedrális:
A katedrális környéke:
Esti kivilágításban a katedrális környéke:
A katedrálistól északra található Köztársaság tér elzászi neve: Császár tér:
A tér épületei:
A bíróság:
Távolabb az opera:
Az operával szemközt a háborús emlékmű:
Strasbourg nem olcsó. Ráadásul ez a két táska ránézésre is csúnya.
Comments
Post a Comment